A család szerepe

2008 október 8. | Szerző: Titokhozó

Kaptam egy új szomszédasszonyt,aki bár picit idősebb nálam,de nagyszerű beszélgetéseket folytatunk.Szimpatikus,kedves asszony,de tele fájdalommal.Beszélgetéseink alatt jöttem rá,hogy milyen szerencsés is vagyok én,hogy olyan kapcsolatom van gyermekeimmel,amilyen.Mert bár az élet bennünket sem kímélt,de mindig meg tudtunk maradni egymásnak.

Nem így szomszédasszonyom,akit kislánya nemsokára nagymamává tesz ,de úgy elromlott valami köztük,hogy négy éve nem is találkoztak,sőt ha telefonon beszélnek, az is inkább kellemetlen,mint szeretetteljes.Tegnap,mikor átjött hozzám,éppen erről beszélt: érdeklődött valakitől mindenórás lánya felől,aki zaklatásnak élte meg anyai aggódását és csúnyán lehordta anyját.Győztem nyugtatni szomszédasszonyomat, lelkére beszélni,hogy bármit is tesz a lánya,neki akkor is a vére,és valószínű nagy szüksége volna rá,csak lánya már nem tud máshogy közeledni.Majd egy ötlettől vezérelve az IWIW-en megmutattam kislánya pocakos képét.Azt a földöntúli boldogságot, amit sikerült szereznem ezzel a gesztussal!Ha látta volna a fiatalasszony édesanyja könnyben úszó szemét,megbocsátott volna minden valós és vélt sérelmet,keblére ölelte volna boldogtalan édesanyját.

Nem tisztem senki felett pálcát törni,de ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy gondolat,melyet nemrég olvastam.

Tudatában vagy annak,hogy ha holnap meghalnál,a közösség,melyben dolgozol,könnyedén képes más valakivel helyettesíteni téged?

A család azonban,amelyet elhanyagolsz,érezné hiányodat mindig a további életében.Soha nem felejtenének el,ellentétben a munkahelyeden,ahol 5 év múlva már azt sem tudnák,szemüveges voltál-e,vagy sem,túlóráztál-e ezerrel,vagy sem..

És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba,ahelyett,hogy a családunknak szentelnénk több időt.

Hát nem butaság ez?Mit gondolsz?Mi rejtőzik a gondolatok mögött? Tudod mit jelent a CSALÁD /FAMILY/ szó?

FAMILY – F /ather/ A/nd/ M/other/ I L/ove/ Y/ou/

Ez jutott eszembe: hova tűnt az összetartozás érzése,hova tűnt a szeretet,ki fogja megoldani a család problémáját,ha nem lesz Család?

Kérlek Benneteket Apák és Anyák,segítsetek összetartani azt a közösséget,melyért felelősséggel tartoztok,szeressétek egymást,támogassátok egymást ebben a farkastörvények által uralt világban.

Örökségeink

2008 június 15. | Szerző: Titokhozó

Kedd délután hivatalos dolgaimat intézve, egy közhivatalba kellett elmennem,melynek nagykapujától hosszú volt az út  a bejáratig.Gondolataimmal elfoglalva lépkedtem,mikor felpillantottam és egy ismerőst láttam,onnan távolból.Ahogy közeledtem felé,csak a mozdulatait nézve,arcára nem felpillantva,könnybelábadt a szemem.Járása, csípőjének mozgása nagyon ismerősnek tűnt,Édesanyám képe villant be.Most már mosolygok rajta,de ott,akkor megdöbbentem.Mindvégig magamat néztem az üvegajtó tükröződésében,és mivel ilyen hosszan,járás közben még sosem láttam alakomat,csak az “ismerős” érzés jelentkezett.Azóta a nap óta árgus szemekkel figyelem magam,mit hagytak még “nálam”szüleim?Figyelem mozgásomat,gesztusaimat,szófordulataimat,érzéseimet és egyre több minden ötlik fel,hogy ők is így tettek bizonyos helyzetekben.Mivel megörököltem szüleim kis házát,utolsóként Édesanyám távozott,még a mai nap is kínosan ügyelek arra, hogy a konyhába minden úgy legyen,ahogy hagyta.Nagyon keveset változtattam,egyet nem teszek olyan sűrűn-nem mosom havonta a függönyöket,mert nem dohányzom.Ideje lenne már saját képemre formálni otthonomat,de olyan jó ízlése volt Édesanyámnak,hogy még nem vitt rá a lélek,hogy megváljak dolgaiktól.Különben sosem ragaszkodtam semmi ingósághoz,de még nem érett meg a dolog a lelkemben!Érdekes,néha eszembe jut,hogy milyen ellenérzéssel voltam egy-két kijelentésük iránt,megfogadva,hogy én nem teszek ilyet saját gyermekeimmel.Majd az is bevillan,mennyire “utáltam” magam,amiért szinte szó szerint úgy tettem én magam is.Átörököljük,átörökítjük felmenőink gesztusait,gondolkodását,persze megújítva,néha picit megváltoztatva,de a minta adott.Mivel génjeinket nem szelektálhatjuk-ez jó,ez kevésbé- vannak adott dolgok.Ezért fordulhat elő,hogy egy unokában a dédszülő formáját véljük felfedezni,könnyet csalva ezzel szemünkbe.Így szembesülünk azzal a dologgal,hogy nemcsak a “sarokházat” kapjuk szüleinktől,hanem életszemléletűnket is,melyet a sajátunkkal kiegészítve adunk tovább.MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG!

Behívni életünkbe a jót!

2008 június 12. | Szerző: Titokhozó

 Egyik reggel a buszomra várva egy hölgyet vettem észre, aki félig béna kezével próbálta csomagját a padra letenni.A csattanásra eszméltem,amikor nehéz szatyorja a padra vágódott.Nem is csodálkoztam utóbb,hogy milyen sutára sikeredett próbálkozása,mert befáslizott kezében erő aligha lehetett.Megkérdeztem tőle,segíthetek-e,amikor begördült buszunk és mi felkászálódhattunk rá.Azt gondoltam,talán nekem könnyebb lesz felvinni csomagját,még akkor is,ha mindkét kezem tele volt a pakkjaimmal.Persze azt kihagytam a számításból,hogy valamelyik kezemmel kapaszkodnom is kellene, amikor felszuszakolom magam az éppen induló buszra.Kicsit muris látványt nyújtottam,amint csomagok halmazával próbálom egyensúlyomat megőrizni,majd fújtatva leülni a néni által felkínált ülésre.A hölgyet sem kellett biztatni a beszélgetésre!Nem győzött háláskodni,hogy segítettem neki.Én félig tréfásan elütöttem a dolgot,de ő csak kötötte az ebet a karóhoz.Nézze aranyoskám,maga annak ellenére átvállalta az én terhemet, hogy a sajátja sem volt könnyű,próbált segíteni akkor,mikor szükségem volt rá.-mondta felvillanyozva.Nem sűrűn fordul elő velem ilyen!Köszönöm szépen.-fejezte be mondandóját. Próbáltam neki elmondani,hogy én minden reggel úgy indulok el otthonról,hogy a mindennapi jó cselekedetemet teljesíteni fogom.Ma az ő adósa voltam ,egy valamikori jó cselekedetét honoráltam.Nem értette szegény,csak ingatta a fejét.A 20 perces út alatt megpróbáltam elmagyarázni,hogy mindegy,hogy kinek,mindegy,hogy mikor,mindegy,hogy mit-de adósságainkat le kell róni.Én igyekszem a karmámat hamar letudni,hogy a későbbi életemre gyűjtsem a jópontokat!Nem akarta elfogadni ódzkodásomat,azzal érvelt,hogy mindegy,hogy mivel magyarázom ,én akkor is jót tettem.Ekkor értettem meg,hogy neki én ott,akkor egy jótevő voltam!Mindkettőnk reggele csodálatosan indult -tettük a dolgunkat!Lehet annál nagyszerűbb dolog ,mint szeretetet,figyelmességet adni másoknak,és van-e felemelőbb dolog,mint az a képesség,hogy mindezt elfogadjuk felebarátunktól?

                                                                                            Titokhozó

ui:Kedves Galagonya!Írj elérhetőséget,megkereslek a net-en!                                                    

Lecke a vadludaktól

2008 június 11. | Szerző: Titokhozó

 Mint minden állati viselkedésben,Istennek itt is jó oka volt arra,hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat.

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni,mintha az egyes madarak egyedül repülnének Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé………………és gyorsan visszatér a csapathoz.

Csakúgy,mint a ludak…azok az emberek,akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz,mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.

Amikor egy lúd elfárad,hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán.Ha az embereknek lenne annyi józan eszük,mint a ludaknak,rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.

A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.Fontos,hogy a mi hátulról jövő “gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak,különben csak gágogás marad!

Amikor egy lúd megbetegszik,két másik lúd is lemarad vele a V alakzatból és követi,hogy védelmet nyújthasson számára.Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek,hogy beérjék saját alakzatukat,vagy csatlakozzanak egy másikhoz.

Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk,hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra,akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől,csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan,hogy Isten felfedje előttünk csodáit.

“Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat,majd megtanítanak,és az égnek madarait,azok megmondják Neked.Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged,a tenger halai is elbeszélik néked.Mindezek közül melyik nem tudja,hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?”JÓB 12:7-9

Vajon nekünk vannak-e ilyen barátaink,akik segítenek a bajban,megérzik inségünket,viselik fájdalmunkat?És vajon mi vagyunk-e ilyen barátok?Tudunk-e önzetlenül szeretni,segíteni,amikor más arrébb áll,képesek vagyunk-e tisztelni a másként gondolkodót,vagy csökönyösen ragaszkodunk a magunk igazához?

VAN AKI HALLGAT A VADLUDAKRA?!.

                     

Szeretni Hozzád szegődtem

2008 június 11. | Szerző: Titokhozó

 Újra a naplóm előtt ülök és éppen az foglalkoztat,hogy mennyire nehéz jól szeretni.Mikor édesanya lettem,remegő szívvel lestem gyermekemet,szinte áhitatos “szerelemmel”csüngtem rajta,szerettem volna minden rossztól megvédeni.Ennek már 31 éve,azóta másik gyermekem is született,akivel a szeretetem nemhogy csökkent volna,hanem csak fokozódott.De mikor teszünk jót imádott gyermekünknek?Amikor hagyjuk,hogy megéljék saját tévedéseiket,vagy amikor nem engedjük,hogy “szenvedjenek” tévedéseik miatt?Amikor mankó vagyunk az élet viharaiban,vagy hagyjuk,hogy bugdácsoljanak?Nehéz kérdés.Valószínű,minden embernél máshogy működik a dolog,talán csak később derül ki,hogy mekkorát tévedtünk annak megítélésében,hogy mikor cselekedtünk jól?Én 20 évi házasság után váltam el,gondolván,hogy egyszerűbb lesz az életem,ha nem kell még egy terhet cipelnem nehezékként.Talán igazam volt,talán nem. Életem szépen alakult, vállalt magányban,rengeteget dolgozva,hogy megteremtsem gyermekeimnek az anyagi biztonságot.Most visszagondolva,egyet nem tudtam nekik megadni :a teljes figyelmet.Mivel egyedül vállaltam -kényszerűségből először,utána dacból- az anyagi hátteret,az együtt töltött idő,bár minőségi volt,kevésnek bizonyult.Már felnőttek gyermekeim,keresik a helyüket a világban,több-kevesebb sikerrel és most nekik nincs idejük az édesanyjukra.Szeretjük egymást,ezt ki is tudjuk mutatni egymás felé,mégis hiányérzete van az ember lányának!Talán más is így van ezzel,szeretnénk egy kicsit jobban részt venni szeretteink életében,de az idő könyörtelen.Két éve elvesztettem Édesanyámat, rá három hónappal a húgomat,mindketten nagyon betegek voltak.Vajon kellő időt szenteltem ennek a két rendkívüli embernek?Miért utólag jövünk rá,hogy mennyit ér nekünk a másik?Szeretni Hozzájuk szegődtem és vajon tudták,hogy mennyire fontosak nekem? Nagyon apás voltam, őt 13 éve vesztettem el,csodálatos ember volt,rettenetesen hiányzik.Emlékek tolulnak fel,kis epizódok,ahogy kislányként fésülte a hajam,vitt az oviba,bevont a munkájába,majd utolsó szívettépő emlékem,ahogy fogtam a kezét a halálos ágyán és biztattam,mennyire erős és bátor az eltávozáshoz!Még mindig hallom,ahogy utolsó leheletével azt mondta:-Megyek apám! Édesapja hívta,Ő jött eléje,hogy elkísérje utolsó útjára,mikor a fény felé tart.A szülő még ott is,mint mindig segíti gyermekét,hogy könnyebb,fájdalommentesebb legyen az útja.Ilyenek vagyunk mi szülők,szeretném azt hinni,hogy ez a feladatunk:-utat mutatni,akadálymentesíteni,néha a fülét meghúzni,de mindig Érte Élni!Mert ha megbánt a gyermeked,ha elfelejti mindazt a sok szépet és jót mit érte tettél ,te akkor is Szeretni Hozzá Szegődtél.

Titokhozó

Titokhozó bejelentkezése

2008 június 8. | Szerző: Titokhozó

Június 09-e van Medárd napja.Mindenki imádkozott azért,hogy ne esős legyen ez a nap ,márcsak a várható 40 napos esőzések miatt se.Itt ülök a gépem előtt és azon elmélkedem,a Vonzás Törvénye mennyiben befolyásolja életünket?Hiszem,hogy mindenkinek az a valósága,ahogyan gondolkodik a dolgokról!Én korán hajnalban “megkerteltem” a kertemet,éppen befejeztem,mikor elkezdte az eső tenni a dolgát.Megállapítottam,hogy megint isteni idő van,hiszen Isten tökéletesen tudja,mit miért tesz.Dühönghettem volna,de miért tenném,hiszen mindig az adott helyzetből kell a legjobbat kihozni!Egyetértesz velem?Olvastam egy történetet,melynek lényege az volt,hogy a bennünk vitatkozó két farkas közül /egy durva,agresszív,rosszindulatú valamint egy szelíd,kedves,jószándékú/közül az fog győzni,akit etetünk.Ha mindenki

csak erre az egy dologra ügyelne,hogy melyik ÉNjét eteti,nem lenne sok probléma a világban.De már az is kész nyeremény,ha saját világunkban rendet tudunk tartani!Mindenkinek elege van a politikusainkból,mindenki egymásra mutogat,mindig küzdünk valami ELLEN,pedig már tudjuk,hogy azt vonzzuk be életünkbe,amire fókuszálunk.Adjunk inkább energiát annak,amit szeretnénk!Találjunk rá ideális társunkra,ha pedig már megvan becsüljük és tiszteljük őt!Mert egy kapcsolat halála a tisztelet hiánya.Tiszteljük a más véleményen lévőket, a más felekezetűeket,gyermek a szüleit,szülő a gyermekét!És örüljünk,hogy mindenki másmilyen ,hogy vannak véleményeink,amelyek néha nem azonosak,de mindenki csak a saját részigazságát ismeri, az ő ablakából csak ő lát ki!Hiszem,hogy mindenki csak a jóra,szépre vágyik,csak mindenki a saját eszközeivel tudja elérni.Szeressük egymást és csak a szép dolgokat vonzzuk be magunkhoz!Ez az álmom – remélem ha felébredek a valóság is ugyanez lesz!Szeretet és Fény minden álmodónak!

Titokhozó