Lecke a vadludaktól

2008 június 11. | Szerző: Titokhozó |

 Mint minden állati viselkedésben,Istennek itt is jó oka volt arra,hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat.

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni,mintha az egyes madarak egyedül repülnének Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé………………és gyorsan visszatér a csapathoz.

Csakúgy,mint a ludak…azok az emberek,akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz,mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.

Amikor egy lúd elfárad,hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán.Ha az embereknek lenne annyi józan eszük,mint a ludaknak,rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.

A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.Fontos,hogy a mi hátulról jövő “gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak,különben csak gágogás marad!

Amikor egy lúd megbetegszik,két másik lúd is lemarad vele a V alakzatból és követi,hogy védelmet nyújthasson számára.Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek,hogy beérjék saját alakzatukat,vagy csatlakozzanak egy másikhoz.

Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk,hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra,akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől,csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan,hogy Isten felfedje előttünk csodáit.

“Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat,majd megtanítanak,és az égnek madarait,azok megmondják Neked.Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged,a tenger halai is elbeszélik néked.Mindezek közül melyik nem tudja,hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?”JÓB 12:7-9

Vajon nekünk vannak-e ilyen barátaink,akik segítenek a bajban,megérzik inségünket,viselik fájdalmunkat?És vajon mi vagyunk-e ilyen barátok?Tudunk-e önzetlenül szeretni,segíteni,amikor más arrébb áll,képesek vagyunk-e tisztelni a másként gondolkodót,vagy csökönyösen ragaszkodunk a magunk igazához?

VAN AKI HALLGAT A VADLUDAKRA?!.