Örökségeink
2008 június 15. | Szerző: Titokhozó |
Kedd délután hivatalos dolgaimat intézve, egy közhivatalba kellett elmennem,melynek nagykapujától hosszú volt az út a bejáratig.Gondolataimmal elfoglalva lépkedtem,mikor felpillantottam és egy ismerőst láttam,onnan távolból.Ahogy közeledtem felé,csak a mozdulatait nézve,arcára nem felpillantva,könnybelábadt a szemem.Járása, csípőjének mozgása nagyon ismerősnek tűnt,Édesanyám képe villant be.Most már mosolygok rajta,de ott,akkor megdöbbentem.Mindvégig magamat néztem az üvegajtó tükröződésében,és mivel ilyen hosszan,járás közben még sosem láttam alakomat,csak az “ismerős” érzés jelentkezett.Azóta a nap óta árgus szemekkel figyelem magam,mit hagytak még “nálam”szüleim?Figyelem mozgásomat,gesztusaimat,szófordulataimat,érzéseimet és egyre több minden ötlik fel,hogy ők is így tettek bizonyos helyzetekben.Mivel megörököltem szüleim kis házát,utolsóként Édesanyám távozott,még a mai nap is kínosan ügyelek arra, hogy a konyhába minden úgy legyen,ahogy hagyta.Nagyon keveset változtattam,egyet nem teszek olyan sűrűn-nem mosom havonta a függönyöket,mert nem dohányzom.Ideje lenne már saját képemre formálni otthonomat,de olyan jó ízlése volt Édesanyámnak,hogy még nem vitt rá a lélek,hogy megváljak dolgaiktól.Különben sosem ragaszkodtam semmi ingósághoz,de még nem érett meg a dolog a lelkemben!Érdekes,néha eszembe jut,hogy milyen ellenérzéssel voltam egy-két kijelentésük iránt,megfogadva,hogy én nem teszek ilyet saját gyermekeimmel.Majd az is bevillan,mennyire “utáltam” magam,amiért szinte szó szerint úgy tettem én magam is.Átörököljük,átörökítjük felmenőink gesztusait,gondolkodását,persze megújítva,néha picit megváltoztatva,de a minta adott.Mivel génjeinket nem szelektálhatjuk-ez jó,ez kevésbé- vannak adott dolgok.Ezért fordulhat elő,hogy egy unokában a dédszülő formáját véljük felfedezni,könnyet csalva ezzel szemünkbe.Így szembesülünk azzal a dologgal,hogy nemcsak a “sarokházat” kapjuk szüleinktől,hanem életszemléletűnket is,melyet a sajátunkkal kiegészítve adunk tovább.MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon érdekes, amit írsz, és rám igaz is. Például mamám kedvenc szokása, hogy mikor megettük az ételt, amit készített, minden egyes darabjára rákérdez, hogy milyen volt, nem sózta-e el, elég meleg lett, stb.. Ezzel agyon tud idegesíteni. Ám azt vettem észre magamon, hogy sokszor én is ugyanezt teszem egy-egy általam elkészített étel után.
Nagyon tetszett amit az Édesanyád által hátrahagyott és nem változtatott dolgokról írtál. Én is ezt teszem évek óta. Nem akarom megváltoztatni amit itt hagyott.