<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Titokhozó gondolatai</provider_name><provider_url>https://titokhozo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Titokhozó</author_name><author_url>https://titokhozo.cafeblog.hu/author/titokhozo/</author_url><title>Örökségeink</title><html>&lt;p&gt;Kedd délután hivatalos dolgaimat intézve, egy közhivatalba kellett elmennem,melynek nagykapujától hosszú volt az út&nbsp; a bejáratig.Gondolataimmal elfoglalva lépkedtem,mikor felpillantottam és egy ismerőst láttam,onnan távolból.Ahogy közeledtem felé,csak a mozdulatait nézve,arcára nem felpillantva,könnybelábadt a szemem.Járása, csípőjének mozgása nagyon ismerősnek tűnt,Édesanyám képe villant be.Most már mosolygok rajta,de ott,akkor megdöbbentem.Mindvégig magamat néztem az üvegajtó tükröződésében,és mivel ilyen hosszan,járás közben még sosem láttam alakomat,csak az &quot;ismerős&quot; érzés jelentkezett.Azóta a nap óta árgus szemekkel figyelem magam,mit hagytak még &quot;nálam&quot;szüleim?Figyelem mozgásomat,gesztusaimat,szófordulataimat,érzéseimet és egyre több minden ötlik fel,hogy ők is így tettek bizonyos helyzetekben.Mivel megörököltem szüleim kis házát,utolsóként Édesanyám távozott,még a mai nap is kínosan ügyelek arra, hogy a konyhába minden úgy legyen,ahogy hagyta.Nagyon keveset változtattam,egyet nem teszek olyan sűrűn-nem mosom havonta a függönyöket,mert nem dohányzom.Ideje lenne már saját képemre formálni otthonomat,de olyan jó ízlése volt Édesanyámnak,hogy még nem vitt rá a lélek,hogy megváljak dolgaiktól.Különben sosem ragaszkodtam semmi ingósághoz,de még nem érett meg a dolog a lelkemben!Érdekes,néha eszembe jut,hogy milyen ellenérzéssel voltam egy-két kijelentésük iránt,megfogadva,hogy én nem teszek ilyet saját gyermekeimmel.Majd az is bevillan,mennyire &quot;utáltam&quot; magam,amiért szinte szó szerint úgy tettem én magam is.Átörököljük,átörökítjük felmenőink gesztusait,gondolkodását,persze megújítva,néha picit megváltoztatva,de a minta adott.Mivel génjeinket nem szelektálhatjuk-ez jó,ez kevésbé- vannak adott dolgok.Ezért fordulhat elő,hogy egy unokában a dédszülő formáját véljük felfedezni,könnyet csalva ezzel szemünkbe.Így szembesülünk azzal a dologgal,hogy nemcsak a &quot;sarokházat&quot; kapjuk szüleinktől,hanem életszemléletűnket is,melyet a sajátunkkal kiegészítve adunk tovább.MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG!&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>